Frenk: Kegyelem

Lehet, hogy kegyelmet érzek
Egy közeli szivárványt nézek
Ami a vállamból indul és a tiédben végződik
Úgy látom létezik
Hát ilyen a végzet, tudom, hogy érted
Már el kéne hinned, hogy hiszek még benned

Az estéd a sarokban fekszik
A neved még ugyanúgy tetszik
Én fogom a kezedet, hogy ledobd a kereszted
Tudom csak így ereszted
Hát unjad a múltad, a jelent meg lássad
A jövőbe nézve ne a szívedet ássad

Csak elegánsan változzon az arcod
A tükrödet énfelém tartod
Az igazság suttogva ordít
Ha meghallod a karomba fordít

Egy fehér kulcslyuk van az égen
A kulcs hozzá nálam van éppen
Én tudom hova nézzek mikor azt mondom szeretlek
Miért ártanék így neked?
Mikor izzik a nyelvem, a lepedőm az ágyban
Érezni akarom az ízed a számban

Csak elegánsan változzon az arcod
A tükrödet énfelém tartod
Az igazság suttogva ordít
Ha meghallod a karomba fordít

Csak elegánsan változzon az arcom
Még nem tudom , hogy bírom talpon
Az igazság suttogva ordít
Ha meghallom a fülembe lódít