.:Kegyelem:.
Frenk: Kegyelem
Lehet, hogy kegyelmet érzek Egy közeli szivárványt nézek Ami a vállamból indul és a tiédben végződik Úgy látom létezik Hát ilyen a végzet, tudom, hogy érted Már el kéne hinned, hogy hiszek még benned
Az estéd a sarokban fekszik A neved még ugyanúgy tetszik Én fogom a kezedet, hogy ledobd a kereszted Tudom csak így ereszted Hát unjad a múltad, a jelent meg lássad A jövőbe nézve ne a szívedet ássad
Csak elegánsan változzon az arcod A tükrödet énfelém tartod Az igazság suttogva ordít Ha meghallod a karomba fordít
Egy fehér kulcslyuk van az égen A kulcs hozzá nálam van éppen Én tudom hova nézzek mikor azt mondom szeretlek Miért ártanék így neked? Mikor izzik a nyelvem, a lepedőm az ágyban Érezni akarom az ízed a számban
Csak elegánsan változzon az arcod A tükrödet énfelém tartod Az igazság suttogva ordít Ha meghallod a karomba fordít
Csak elegánsan változzon az arcom Még nem tudom , hogy bírom talpon Az igazság suttogva ordít Ha meghallom a fülembe lódít
|